3.fejezet

Az éjszaka folyamán egész jól aludtam, ami nálam eléggé ritka. Viszonylag boldogan is keltem, mert már csak ezt a napot kell kibírnom csúfolódással. Bevallom kicsit félek, hogy milyen leszek, ha megváltozok, mármint kívülről, zavarni fog-e, hiányozni fog-e az az én, aki a pulcsikba volt beburkolózva. Őszintén? Fogalmam sincs. Talán egy kicsit, mert szokatlan lesz, de így lesz a legjobb. Lementem reggelizni, aztán felrohantam fogat mosni. A tegnapi nadrágomat vettem egy zöld pólóval és szintén a tegnapi pulcsimmal. A hajamat ugyanúgy hátrafogtam. A vállam még mindig sajgott egy nagyon kicsit, de már nem volt bedagadva. Bekötöztem a biztonság kedvéért. A hátamra dobtam a táskámat és nagyon meglepődtem, amikor kiléptem az ajtónkon a kertbe. Ugyanis Fanni állt ott és kedvesen megölelt.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem csodálkozva.

-Öhm, hát tudod, kiderült, hogy a szomszédban lakok.-vigyorgott én nekem pedig tátva maradt a szám a meglepetségtől.

-Azta!-mondtam, erre pedig barátnőm elnevette magát, majd a karomnál fogva húzott egészen a buszmegállóig, ahol felszálltunk a buszra. Az utat végig beszélgettük, leginkább arról, hogy szomszédok vagyunk.

-Na és, holnap hánykor megyünk?-kérdeztem, miközben a buszról szálltunk le.

-Öhm, olyan 10 körül indulunk a Mom Parkba oké?-kérdezte, mire bólintottam.

Ebédszünetben, amikor Fannival vidáman falatoztunk és tervezgettük a másnapot, egy lány állt meg az asztalunknál. Vállig érő, szőke egyenes haja volt és szépen ki volt festve. Miniszoknyában és harisnyában volt meg egy csillogó pólóban és hatalmas magassarkúban. Kérdőn néztem rá, mire gonosz vigyorra húzta a száját.

-Szóval, te vagy az egyik új csaj!-állapította meg, de olyan hangosan, hogy mindenki felénk fordult és kísérteties csönd telepedett a helyiségre.

-Gratulálok, ahhoz képest, hogy szőke vagy egész jó a felfogásod!-feleltem szintén ugyanolyan hangerővel, mire az egész ebédlő felnevetett. Bocsánatkérően pillantottam barátnőmre, aki vette az adást, hisz neki is szőke haja volt, de nevetett, szóval nem bántottam meg.

-Hogy merészeled?-sziszegte még mindig hangosan.

-Hát így! Miért ki vagy te az angol kiráynő? Egyébként csak azért jöttél ide, hogy ezt elmond, mert ezt még én is tudom, köszi.-vigyorogtam pimaszul, mire újabb kacagás söpört végig az ebédlőn.

-Hehehe, nagyon vicces vagy.-morgott hangosan.

-Tudom, de nem viccnek szántam.-vigyorogtam és a diákok körülöttünk nem bírták abbahagyni a nevetést, ami rájuk tört minden egyes szavamnál.

-Kuss! Te meg állj fel!-mutatott rám, miután az egész terem elhalkult és ijedten bámulták tovább a jelentet. Hanyagul vállat vontam és eleget tettem a kérésének. Feálltam, vele szemben.

-Mostár mondhatod!-vigyorogtam pimaszul a képébe. Ő erre gúnyos mosolyra húzta a száját és lerántotta rólam a kapucnimat, így felfedte az egész arcomat, a hajamat és a vágásomat is. Kihúzta a gumit a hajamból és hatalmas nevetésben tört ki, de rajta kívül senki más nem nevetett. Csak mindenki bámult, letaglózva én pedig megbántva néztem a lányt.

-Hagyd békén, Anna!-állt föl egy fiú. Zöld szeme volt és sűrű göndör, barna haja. Szemeivel engem nézett és bocsánatkérően figyelt. Kifejezetten jóképű volt, magas termetével.

-Jajj, Will, ne szállj a védelmére ennek a kis ronda békának! Csak azért, mert Te is és Ő is amerikaiak vagytok, nem kell megvédened és a szárnyaid alá venned őt!-rivallt rá, ezek szerint Anna.

-Pofa be! Takarodj el tőlem!-ordítottam a csajra, aki megszeppenve nézett rám, majd az orrát felhúzva kisietett az ebédlőből. Az emberek még mindig engem bámultak tátott szájjal.

-Mit bámultok?-rivalltam rájuk, mire mindenki ijedten visszatért a kajája elfogyasztásához. Én gyorsan magamra húzam a kapucnim és szégyenkezve ültem vissza helyemre. Azért a titokzatos fiú felé fordultam, aki a védelmemre kelt, Will felé. Még mindig engem nézett. Eltátogtam neki egy „köszi”-t, ő pedig mosolyogva biccentett. Erre elpirultam, de még időben visszafordultam Fanni felé. Olyan érzés járta át a testemet, amikor csak rágondoltam, amilyet még sosem ismertem. Különleges bizsergést, megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem iránta. A bátyám hangja rázott vissza a valóságba.

-Hugi, jól vagy?-kérdezte aggodalmasan.

-Persze.-feleltem mosolyogva.

-Ne haragudj, hogy nem avatkoztam közbe. Csak nem rég jöttem be, akkor amikor az a fiú beszélt.-ismertette a helyzetet.

-Semmi gond. Meg tudom magamat is védeni Colin, ezt te is tudod.-mosolyogtam rá.

-Igen, de köttelességem.-mondta bűnbánóan.

-Jajj, bátyó! Felejtsd el!-ütöttem bele a vállába, mire ő is elvigyorodott és egy puszit adott a fejemre, majd visszasétált az asztalukhoz.

-A bátyád nagyon jó fej és szeret téged.-mosolygott rám Fanni.

-Ja, tudom.-mondtam és visszatértem a kajámhoz.

A nap eltelt valahogy, aztán már azon kaptam észhez, hogy otthon vagyok és tanulok. Jobbnak láttam megcsinálni a lecókat pénteken, hogy a hétvégét végigpihenhessem, ezért így is tettem. Miután elkészítettem mindent, leültem a zongorához és előkotortam a megkezdett dalaimat, amiket írtam. Öt saját dalom volt, amit én írtam és rengeteg megkezdett, ezért nekiláttam az egyikhez. Zongoráztam, majd miután kész lett a zene, nekiláttam a szöveghez. Izzadtam és koncentráltam. Négy órán keresztül egy helyben ültem és „dolgoztam”. Végül megszületett a saját dalom „Be Yourself” címmel. Illett rám, magamról írtam. Elhatároztam, hogy vasárnap megkérem Colin-t, hogy segítsen klipet forgatni, ilyet még úgy se csináltunk, meg amúgy is műszaki zseni is. Befejezésként eljátszottam a dalt még egyszer és egyre jobban beleszerettem. Kopogtak, majd a bátyám lépett be rajta. Leült mellém a zongoraszékre és azt kérdezte:

-Dalt írtál?

-Igen. Miért?-kérdeztem mosolyogva.

-Mert akarom hallani.-felelte, mire megadtam magam.

-De figyelmeztetlek, hogy nem lett jó!-mondtam neki, majd belekezdtem. Élveztem, ahogyan puha ujjaim simogatják a billentyűket és hangom betölti a szoba minden egyes szegletét. Lenyomtam az utolsó hangokat és kiénekeltem az utolsó szavakat „Just be yourself” és a dal befejeződött.

-Na? Milyen?-néztem kérdőn a bátyámra.

-Magadról írtad?-kérdedzte egy kis idő után.

-Khm, részben. Miből jöttél rá?

-A szövegből és a dal hangulatából.-válaszolta, majd újra megszólalt.

-Gyönyörű volt.-felelte és egy puszit adott az arcomra.

-Köszi.-feleltem. Tudtam, hogy mire érti a hangulatot. Szomorú volt, méghozzá nagyon. Az elején lassú és fájdalmas, majd kirobbanó és szomorú.

-Fel kéne töltened YouTube-ra.-adta az ötletet.

-Áh, nem. Nem vagyok olyan.-pirultam el.

-De ezt muszáj! Kérlek Ever! Akarom, hogy minden ember, aki meghallgatja ezt érezze, amit én, itt belül! Kijár ez mindenkinek! Csinálok egy klipet!-vetette fel én pedig elnevettem magam és odabújtam hozzá.

-Jajj Colin! Köszönöm! Egyébként pont erre akartalak kérni, hogy vasárnap csinálj nekem egyet oké?-néztem hálásan.

-Persze. Neked bármit hugi! És ha gondolod hozz valakit, akit beleteszünk a klipbe!-mondta, majd kiment a szobámból én pedig elmosolyodtam, mert már is tudtam, hogy ki lesz az a valaki.

Vidáman mentem le a konyhába, hogy egyek valamit vacsorára.

-Anya hol van?-kérdeztem a húgomtól, aki éppen a müzlijét ette. Nem lepődtem meg, hisz négy éves kora óta teljesen önálló.

-Öhm, kapott munkát és most ott van.-felelte én pedig meglepődtem.

-Milyen munkát?-kérdeztem gyanakodva.

-Most pincérnő egy nagyon jól fizető étteremben. Ja meg Colin is dolgozni fog, diákmunkában a Starbucks-ban, így eltudunk élni, biztosan.-mosolygott Lola. Megdöbentett a hír, de örültem is neki, hogy most minden rendben megy. Tisztában vagyok vele, hogy nekem is munkát kellene vállalnom, csak még nem jutott eszembe semmilyen jó állás. Csináltam magamnak egy szendvicset és felsétáltam a szobámba. Bekapcsoltam a gépemet és felmentem Facebook-ra, ahol 4 barátfelkérésem érkezett, egy Fannitól a másik 3 pedig néhány osztálytársamtól. Mindenkit visszajelöltem, majd megakadt a szemem egy hirdetésen. Budán, egy lemezboltban eladót keresnek. Rögtön rákattintottam és elküldtem a jelentkezésemet. Ez a nekem való munka! Zenével kapcsolatos és még fizetést is kapok, azért, amit szeretek. Lezuhanyoztam, majd bekapcsoltam a TV-t, hogy nézzek valami sorozatot. A CSI helyszínelőknél maradtam, ami eltartott 11-ig. Akkor a gépem jelzett, tehát e-mailt kaptam. Izgatottan vettem az ölembe a készüléket és nagy örömömre vettem észre, hogy behívtak hétfőre, mert nem is volt más jelentkező, enyém az állás. Szóval hétfőn, délután 4-kor kezdek. A fizetése nem nagy cucc, de megteszi, sőt nem is kevés. Boldogan dőltem be az ágyamba és vártam, hogy elaludjak, aminek nemsokára el is jött az ideje....